Székelypálfalva

A hagyomány szerint ezen a helyen elsőként a kászoni Pál család telepedett le, innen ered a falu neve.

A falu már a XV. század előtt létezett. Ezt bizonyítja az az 1455–1462-es évek közötti vita is, amikor a falu lakói egy birtok felett vitatkoznak és a vitatott puszta kettéosztásával jutnak békés megegyezésre 1462-ben. Annak ellenére, hogy temploma volt, arra nincs adat, hogy önálló plébánia lett volna. A XVIII. század közepéig Korond filiája. 1772-ben kísérlik meg, hogy önálló plébániát szervezzenek, ami 1775-ben meg is valósul. A középkorban és azután is tiszta katolikus falu, s a reformáció után is megmarad régi hitében.

1455-ben Pálfalva néven jelentkezik az oklevelekben, 1567-ben a regestrum 6 kapuval jegyzi. 1602-ben Pálfalvának írják. A hagyomány úgy tartja, hogy a falu végén, a Firtos felé vezető út mentén, a temető alsó részén egy régi templom állott. 1661-ben, az akkori tatárbetörés alkalmával pusztult el. Ugyanott újjáépítették, de később már a faluban építették fel a ma is álló templomot, Szent Mihály tiszteletére. Az új templomba átmentettek több korjelző gótikus faragványt, melyek a régi templom középkori eredetét bizonyítják. A templom keleti falában, a szentélyben vakfülke kereteként, egy szemöldökgyámos ajtókeretet helyeztek el. Egy darabja a templom mellett látható. A 12 szögű gótikus keresztelőmedence felső része és egy szenteltvíztartó felső része szintén a gótikus templomból való.


A Szilas-tető aljába települt falunak valamikor nagyobb volt a jelentősége, amikor a falu felett, a Szilason haladt át a Parajdról induló Sóút. A tetőről csodálatos kilátás nyílik, akár a Déli-Kárpátok gerince is látható.

A templommal szemben található az iskola épülete, amelyben az oktatás az 1800-as évek közepén kezdődött, jelenleg I-VIII. osztályokkal, kevés létszámmal működik.

A faluban született Nagy György, az 1562-ben János Zsigmond fejedelem ellen fellázadt székelyek választott főkapitánya, kit vezetőtársaival együtt kivégeztek.